Na jól van, át kell értékelnem önmagam újra. Muszáj lesz teljesen más szemszögből néznem mindent, amit eddig hittem a környezetemről, magamról és egyáltalán a világról és ezek működéséről. Kicsit úgy érzem magam, mintha ki kellene fordulnom önmagamból ahhoz, hogy el tudjak fogadni olyan dolgokat, amikről eddig azt hittem, hogy nem összeegyeztethetőek velem. El kell dobnom olyan tulajdonságaimat, amiről azt hittem, hogy azért vannak bennem, azért épültek belém az idők folyamán, hogy segítsék a mindennapjaimat. Ehhez képest pont, hogy hátráltatnak az jelen helyzetben. A kérdés az, hogy tudok-e változni, és ami fontosabb kérdés, hogy akarok-e változtatni, vagy maradok ilyen és a környezetet keresem meg ahhoz amilyen én vagyok? Az utóbbi nehezebbnek tűnik, de a megváltozás sem könnyű, pláne azért, mert helyesnek látom, ebben nőttem fel, ez vagyok én. Viszont ha nem sikerül megváltoznom, akkor az tönkreteheti a jelenemet és a jelenemből álmodott jövőt. Mennyire mehet gyorsan végbe a változás? Változhat-e igazán a felépített értékrendem, ha azt kerek egésznek látom és olyan pilléreken áll, amit senki nem tud felborítani? Csak én tudom, ha akarom. De ha felborítom az egészet, akkor nem lesz káosz? És nem fogom gyorsan helyreállítani, mert kétségbeesek a rendetlenségtől, és a biztonságot adó értékrend-monolitomba fogok megint görcsösen kapaszkodni? Nincs mese, ki kell próbálni, csak az a kérdés, hogy megy-e egyedül, és hogy mennyire vagyok kitartó?
ásólökdösések