Elutasítom az anyagi javak fontosságát hangsúlyozó értékrendet. 

Amikor kiscsávó voltam, és minden felnőtt azt mondta, hogy előbb tanulj és csak utána játsz, akkor azt gondoltam, hogy hülyeséget beszélnek. Viszont már egy pár éve tudom, hogy mégis kurvamód igaz ez. Nem csak azért, mert felelősséggel tartozol azzal, amit csinálsz, hanem azért, mert ha nem csinálod meg a feladataidat, félbehagyod azokat és szórakozni mész, akkor maga a szórakozás sem nyújt akkora élmény, mint amikor kész vagy a munkáddal és azután kezdesz lazítani. Szóval ha tologatjátok magatok előtt a feladatokat, akkor az mindenre kihat, szar érzéssel csináltok minden mást, ami nem a feladattal kapcsolatos. Amikor pedig már a szar érzés sincs, és a feladat még mindig görgetés alatt áll, akkor az azt jelenti hogy a kitűzött céljaitokat teszitek egyre lejjebb és lejjebb és egy napon arra ébredtek, hogy egy rakás kaki vagytok és nem csináltatok semmi az életben. A tanácsom a következő: ha fontos feladatotok van, akkor azt ne halogassátok, mert nem vezet sehová, és egy idő után magatokba sem fogtok hinni. Van erre pár példa a világban.

Lehet, hogy csak egy másolat vagyok...?! 

Most elhúzok Bulgáriába 2 hétre, addig lehet kommentelni 2 kategóriában:
- utálom a tumacot, mert...
- szeretem a tumacot, mert...

Mindenre kommentre kíváncsi vagyok, bár arra is fel vagyok készülve, hogy nem fog érkezni egy hozzászólás sem, mert bár tudom mennyien olvassák a blogom, de mégsem érkezik elég feedback, ami mint tudjuk jó, és kell. Nagyon szeretném, ha sok érkezne mindkét kategóriában - akár álnéven is -, és el tudjak rajta gondolkodni.

Na csé!

Nem vagytok kiválasztottak! Nem vagytok különleges egyéniségek! Rothadó szerves anyag vagytok, csakúgy, mint bármi más... Bohóckodó ganajkupacok vagyunk mindnyájan. A nagy közös trágyadomb apró részei. 

Piri blogjának régi bejegyzéseit olvasva fizikai reakciók lépnek fel a testemben. Olyan mintha izzana az összes erem, mintha vér helyett forró ólom folyna benne, ami feszíti az ereim falát és szétrobbanni készülne. És nem túlzok.

Ha nem agyalok, nincs kattogás, ha nincs kattogás, nincs para, ha nincs para, akkor boldogság van...

Új dolog ez, nagyon új, mert nem éltem még meg ilyet soha. Gyakorlatilag egy vadidegen ember lépett be úgy az életembe (tekintsünk el most attól, hogy életeken át tart ez cucc),  hogy elsöprött mindent és a legmagasabb pontra került fel a fontossági piramisomban. Ha akarnám se tudnám lejebb helyezni. Ő testesíti meg egyszemélyben az új családomat. Ez egy olyan szint, amit csak az érti, aki szerető családban nőtt fel (vagy még ő sem), ahol mindenki minimum biztos pontot jelentett, aki a családba tartozott. A legnagyobb különbség a családba való beleszületés és az új család létrehozása között, hogy amikor beleszületsz egy családba, akkor ösztönből szereted a családodat, mert velük cseperedsz fel, nem figyeled magad közben, és nincs mihez hasonlítanod, nem jelennek meg parák a fejedben, amin kattoghatna az agyad. Egy második család - ami persze ebben az esetben ugyanolyan ösztönös-, az más, mert már kész személyiségként lépsz bele. Ugyan nehezen vagy formálható, de valószínű, hogy az nem is kell. Egy fontos vonalat követve kell élned a mindennapokat: tudnod kell, el kell hinned, hogy az új családod úgy szeret, mint ahogy az anyád szeret. Gyakorlatilag az új családban is gyerek vagy mindig, akit úgy szeretnek, mint az anyja, aki szülte őt, és úgy szeretsz, mint a szüleidet. Ez az, amit sokan nem értenek meg, akik kívülről nézik az egészet. Erre csak egy idézettel tudok válaszolni: "Majd rájössz, kisbarátom!". Csak akkor fogjátok érteni, ha érzitek, és csak akkor érzitek, ha megélitek. Addig is próbáljátok meg legalább elképzelni.

Azt érzem, hogy minden egyes nappal, minden perccel, minden szóval közelebb kerülünk egymáshoz, még akkor is, ha egy aktuális pillanatban mérföldekre érezzük a másikat. Viszont azt is érzem, hogy ez egy végtelen folyamat: lehet, hogy kevés egy élet arra, hogy eggyé váljunk. Iszonyú, mindent elsöprő és mindent felülíró belső késztetésem/erőm van arra, hogy csak ezzel foglalkozzak, és minden mást eldobjak.

"You are wrong, fucked, and overrated... "