Olyan vagyok, hogyha valakinek elmondok valamit, akkor azt az esetek túlnyomó többségében azért teszem, mert kíváncsi vagyok a beszélgetőpartnerem véleményére és el is várom hogy reagáljon rá, függetlenül attól, hogy milyen a véleménye az adott témáról. Szerény véleményem szerint egy egészséges beszélgetésnek így kellene lezajlania. Nem mind ilyen, és nem mindenki kíváncsi a másikra, csak leginkább saját magára. Nem nagyon értem őket.

Hasznos üzenetet kaptam a dolgaim helyes megéléséhez zoszkától a minap, úgy, hogy ő nem is tudja: "...de hát kik ők, könyörgöm? Senki kis bolhák. Ártani nem tudnak, csak kellemetlenkedni. Nem törődöm velük, nem léteznek."

Az, hogy mi ppirimmel érzelemgazdagon beszélgetünk/vitázunk/veszekedünk, annak nagyon sok oka van/lehet, de nem arról szól, amiről kívülről tűnik, épp ellenkezőleg!

Azt hiszem, csak akkor tudok valamit igazán megérteni, igazán átérezni, ha azt az adott dolgot, témát, eseményt már én is átéltem, vagy be tudom helyezni a saját életembe. Amik viszont a kívül esnek az jelenlegi, vagy a tervezett életemen, azokat mind érthetetlenek számomra. Nem tudok mit csinálni velük, mert távol állnak tőlem.

Törpök, törpék, kibaszott egyszarvúak, és a kibaszott jövő... ...meg a dilemmák is.

Zsákfaluban alvás, dombsziluett-figyelés, hintaágyon könnyezés, kételkedés, bizonygatás, szemöldök össze- és széthúzás, takaróba csavarva sangriázás, lábujjlefagyasztás, szerpentinen felhajtás, majd a hegyről leereszkedés, meg- és visszafordulás, mezőn gyönyörű lányt fényképezgetés, folyamatos flesselés, csókolózás, ölelés, szerelem…

A barlangi trollt onnan lehet felismeri, hogy csúnya, félelmetes, gonosz és állandóan ordít. Azt hittem csak a mesékben létezik, de mostmár tudom, hogy a valóságban is van ilyen. Tudom, hihetetlen, de a szomszédunk egy barlangi troll. Kiráz a hideg tőle.

Mindenki olyan segítőkész, megértő és kedves velünk, hogy csak na! Imádom, hogy ilyenek az emberek körülöttünk. Köszi.

Budapesten minden szál összefonódik minden szállal, és nem mindig a legjobb formában. Budapesten mindenki ismeri valamilyen okból a másikat. Budapesten mégsem ismerik igazán egymást az ismerősök. Budapesten mást jelentenek a szavak és mást jelentenek a tettek is. Budapesten csapatok vannak, sokszor hígult formában, és nincs igazán erős kapocs az emberek között. Budapesten nincs egyéniség, illetve nem akakul ki igazán, mert nem tud. Budapesten csak tátják a szájukat az emberek, nem tesznek. Ráadásul belterjes népség. Tessék vidékiesedni, mert sok ott az érték, lehet tőlük tanulni!