Amit birtokolsz, az birtokba vesz.

Vannak dolgok az életben, amiket nem lehet megváltoztatni. Bármekkora erőt fektehetünk bele, hogy az olyan legyen, mint amilyennek szeretnénk hogy váljon. Akár görcsösen is akarhatjuk, de hiába, mert bizonyos emberek, bizonyos tulajdonságok olyanok maradnak amilyenek. Örökre. Ezeket el kell fogadni, mint a hóvihart. Hiszen bármennyire szeretnénk, hogy ne a szél fújjon és ne a hó szakadjon, hanem süssön a Nap, akkor sem tudunk rajta változtatni. Bele kell törödni, hogy nincs hatalmunk felettük.

A szemem a rosszra van belőve. Ez azt jelenti, hogy mindenben és mindenkiben a hibát látom meg először, akaratlanul is.

Azt hittem tudok magamról mindent. Azt hittem ismerem magam. Azt hittem tudom, hogy hogyan működöm. De nem, illetve csak részben. Alaptételeket tudok magamról, hogy milyen vagyok, hogyan reagálok bizonyos helyzetekben, mi kell nekem, hogy jobban váljak egy szomorú pillanatomban vagy korszakomban jó kedvűvé, stb. Mostanában ismerem meg magamat egyre mélyebben. Mélyebben, mint ahogy valaha is gondoltam volna. Mindezt azért, mert van egy nő az életeben, aki olyan jól lát engem, olyan mélyen lát belém, mint ahogy még senki. Beszél hozzám, rólam és rólunk, és csüngök a szavain, mert mindent tud, mindent pozítívan lát, és mindenre tudja a megoldást, amikre én nem. Lenyűgöző az, hogy pár mondattal megoldja a gondjaimat.

Olvasgattam ppirim blogját, és arra jöttem rá, hogy azok a dolgok rontják el a kedvünket vagy problémaként merülnek fel, amikkel pont egy pillanatig sem kellene foglalkoznunk, mert semmilyen jelentőségük sincsen, mert boldogság van. Felhőtlen boldogság.

Van egy adott téma. Bármi. Van annak egy fonala, amit erősen fogok, és élvezem is azt. A gond az, hogy bármelyik pillanatban kicsúszik a kezemből, úgy hogy azt érzem, nem tudok ellene mit tenni, csak kapkodok utána. Aztán amikor majdnem feladom a kapkodást, akkor újra sikerül elkapni. Hülye játék ez, unom. Picsába.

Azt mondják a probléma okát kell megszüntetni, hogy megszünjön a probléma. Mi van akkor, ha a probléma oka megszüntethetetlen?

Szeretnék ezzel a fogalommal sokat foglalkozni, de most egy pillanatra megakadtam, mert úgy tűnik galibákat tud okozni a gyakorlatban, és nem szeretném, ha másnál is így legyen. Gondolkozom még ezen...

Egyszer eljön egy lány erre a világra, aki mindarra képes lesz ösztönösen, amire mi csak vágyunk és csak iszonyú erőfeszítésekkel tudunk elérni. A Ő neve Zsófi lesz, a foglalkozása pedig Messiás.

Egyszer valamikor én Te leszek, Te pedig én. Ha ez a kettő egyszerre kialakul a lelki, a fizikai, a szellemi, a spirituális, az anyagi és a gondolati szinteken túl is valami felfoghatatlan szinten, és mindez még a mindennapi gyakorlati szinten is megjelenik, akkor egy egység leszünk, és akkor megszűnik az én és a Te fogalma. Ha van rá akarat, akkor van rá esély, hogy még ebben az életben ez megtörténjen, és akkor kezdődik el az élet, amire vágyunk mindketten, együtt.