Azt hittem tudok magamról mindent. Azt hittem ismerem magam. Azt hittem tudom, hogy hogyan működöm. De nem, illetve csak részben. Alaptételeket tudok magamról, hogy milyen vagyok, hogyan reagálok bizonyos helyzetekben, mi kell nekem, hogy jobban váljak egy szomorú pillanatomban vagy korszakomban jó kedvűvé, stb. Mostanában ismerem meg magamat egyre mélyebben. Mélyebben, mint ahogy valaha is gondoltam volna. Mindezt azért, mert van egy nő az életeben, aki olyan jól lát engem, olyan mélyen lát belém, mint ahogy még senki. Beszél hozzám, rólam és rólunk, és csüngök a szavain, mert mindent tud, mindent pozítívan lát, és mindenre tudja a megoldást, amikre én nem. Lenyűgöző az, hogy pár mondattal megoldja a gondjaimat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.