Azt érzem, hogy minden egyes nappal, minden perccel, minden szóval közelebb kerülünk egymáshoz, még akkor is, ha egy aktuális pillanatban mérföldekre érezzük a másikat. Viszont azt is érzem, hogy ez egy végtelen folyamat: lehet, hogy kevés egy élet arra, hogy eggyé váljunk. Iszonyú, mindent elsöprő és mindent felülíró belső késztetésem/erőm van arra, hogy csak ezzel foglalkozzak, és minden mást eldobjak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.