Az előző bejegyzésemből adódik egy téma, ami mindenképpen kifejtést igényel. A büszkeségről van szó, amiről azt mondják bűn, de szerintem rendkívül hasznos, személyiségfejlesztő hatása van. Nagyon jó dolog büszkének lenni saját magadra, viszont ahhoz, hogy az legyél tenned is kell. Engem olykor csak a büszkeség ösztönöz feladatok véghezvitelére. Sokszor eszközként használom. Egyrészt azért, hogy saját magamra legyek büszke, mert megtettem, vagy elkezdtem valamit, ami mondjuk nehezemre esett. Másrészt azért, hogy mások legyenek rám büszkék. Baromi jó érzést hallani, azt amikor más szavakba önti, hogy milyen büszke rám. Magam miatt is érdemes megtenni valamit, de a számomra fontos emberek véleménye miatt is. És megállok egy pillanatra és élvezem, hogy milyen jól megoldottam az adott feladatot, legyen az életem bármely szegletében lévő kicsi vagy bármilyen nagy dolog. Ezt egy felfelé táguló spirálként lehet legjobban leírni, és mivel a büszkeség ösztönöz, ezáltal egyre feljebb és feljebb kerülök, ezért ez egy életre szóló fejlődésnek tekinthető. Így van igazán értelme a visszatekintésnek, mert boldogan és elégedetten tehetem és az életem holtidői is eltörpülnek a hasznos dolgok árnyékában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.