• lustaság, amit félig kipipálhatok, mint megoldott jellemhibát, mert tudom már, hogy hogyan motiváljam magam, amikor elkap a lustaság, de ettől függetlenül még létezik
• türelmetlenség, ami mindig jelen volt az életemben, de jelenleg a legégetőbb problémának számít, de teljes odaadással dolgozom a dolog megoldásán, ellenben ez hosszú útnak tűnik
• elvárások mások felé, ami részben a türelmetlenségből eredeztethető, épp ezért türelemmel, szeretettel és átérzéssel megoldható, viszont ezáltal az elvárásaim hasznos hatásai által keltett önmagamban keletkező kellemes érzésekről is le kell mondanom, amit nagyon szeretek ám
• hamar ítélkezés, amit csak félig érzek rossz tulajdonságnak, mert nem csak rajtam múlik, hogy mit miért látok elsőre olyannak amilyen, és ráadásul segít a gyors döntések meghozásában, de ennek ellenére problémának tekinthető
• harag, düh és utálat, amit már olyan szinten tudok kezelni, hogy adott helyzetekben nem is látszik rajtam a külső szemlélő számára, és az aktuális helyzetből közben az utálatból szeretetet tudok formálni
• sértődöttségre való hajlam, aminek megoldása az egyik legnehezebb feladat és ez az a jellemhiba, ami a legerősebben végigkísérte az eddigi életemet, és jelenleg csak sejtem, hogy mi lehet rá a megoldás
• irigység, ami anyagi szempontból már nagyrészt megoldott, már a legritkább esetben érzek materiális szempontból irigységet, de mégis van még vele sok munka, mert még mindig érzek néha nem anyagi jellegű irigységet
• féltékenység, amihez jelenleg mástól várom a megoldást, de ez is önmagam számára leküzdendő feladat, ami a hitetlenségből és önbizalomhiányból ered önelégültség, amit azért nehéz leküzdeni, mert szeretem, de legalább már tudom, hogy rossz tulajdonságom
• félelem, ami nagy részben haszontalan, mert több van belőle bennem, mint amennyi egészséges számít, viszont egy szintig segít megoldani, vagy elkerülni a felmerülő problémákat
• hiúság, amit igénységgé tudok már majdnem mindig alakítani bár nem biztos, hogy ez jó út
• alul- és túlértékelés, amin nem sokat tudok változtatni, mert mindig a jövő dönti el, hogy épp jól vagy rosszul ítéltem-e meg valamit, de tudom, hogy tapasztalattal és helyes ítélőképességgel megoldható
• hitetlenség, ami részben jó, mert törekvésre és folyamatos fejlődésre, analizálásra késztet, de problémák okozója is, mert lefektetett alaptételek kétségbevonását eredményezheti, ezen felül félelmet ébreszt
• van még…

És most kicsit elszomorodtam, hogy ilyen sok van, de jó ezeket tudni, és látni azt, hogy összefüggenek egymással, tehát az egyik megoldásából a másik hiba is csökken.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.