Teljesen biztos vagyok abban, hogy mindenki jónak születik. Abban is biztos vagyok, hogy a helyes értékrendet szívná magába, ha a felcseperedés közben a környezete nem torzítaná el azt. Mindenkiben megvan a jóra, helyes útra való hajlama, de ez a szocializáció során elmehet egy rossz irányba, mert hagyja, hogy olyan rossz hatások érjék, amik letolják a helyes útról a dzsuvába. A szocializáció pedig a környezetében lévő emberek hatása rád. A környezetedben van suttyó, akivel bármit csinálsz, az marad. Viszont ha hagyod, hogy befolyásoljon az, aki rossz irányba visz, akkor az a te visszafejlődésed. Hiába nem akarod, hogy befolyásoljon, és hiába hiszed azt, hogy nem formál, akkor is megtörténik. Ha nem ismered fel időben, hogy valaki nem jó irányba visz téged, akkor azt sem tudod értékelni eléggé, aki jó felé vinne. Gyakorlatilag a kettő nem megy együtt, kioltják egymást. Tehát, ha olyan emberekkel veszed magad körül, akik az általad oly’ áhított helyes útról lecsalogatnak mindig, akkor nem fog érni semmit, vagy csak csekély haszna lesz a jó emberek által beléd befektetett energiája, amik a jó útra szeretnének visszaterelni. Mindezért kell egy polcrendszert létrehoznod magad számára. A rendszer legfelső polcára kell helyezned mindazon személyeket, aki jót teszek veled, akik igazi értéket képviselnek az életedben. Az alsó polcokra pedig azokat, akik nem teszik mindezt, vagy rosszabb esetben nagyon rossz irányba visznek. A polcrendszer nem önző dolog. A polcrendszer, és a benne lévő emberek helye határozza meg az utad, és azok akik a helyes utat mutatják neked, azoknak kiemelt szerepük kell hogy legyen azon a barnára festett polcállványon. A polcrendszert érdemes néha átrendezni, rendet rakni benne, mert a poros kapcsolatok csak a helyet foglalják ez értékes kapcsolatok elől. Csak azért, mert valaki valaha fontos volt neked, vagy sok időt töltöttél vele, azért ne tartsd a felső polcon, vagy a felső polcok egyikén, mert nem fér oda tőle más jelenlegi életedben igazán értékes és odaadó ember. Az a legjobb, ha a polcrendszered mindig úgy néz ki, mint ahogy aktuálisan érzel és az életedben aktuálisan meghatározó emberek a polcrendszeren a megfelelő helyen legyenek mindig. Ne a múltad határozza meg az emberek helyét, hanem a jelened és a jövőd. Az elmúlt életedben szerepet játszó emberek helyzete azért is fontos, mert hiába érzel valaki iránt szeretetet, ha ő nem így van vele. Hiába fontos neked valaki a múltadból, ha neki te nem vagy az. Őt akár le is veheted a polcról, nem kell, hogy ott legyen, pláne azért mert ő már rég levett téged a saját polcáról, neki már nem vagy fontos. Ha mindenkit fel akarsz pakolni a felső, vagy a felső pár polcra, akkor ennek természetes következménye az, hogy hígulni fog a szereteted is irántuk. A lényeg, hogy ne tarts olyan polcon olyan embereket, akik nem oda illők, mert a kapcsolatok folyamatosan alakulnak. Ha valaki rossz helyen van a polcállványon, akkor az egyrészt teljesen felesleges, és másrészt önbecsapás is. Érezd a kapcsolatok igazi súlyát, az segít eldönteni, hogy kinek hol van az igazi helye, és segít látni azt, hogy kit mennyire kell megbecsülni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.