Tegnap annyit úsztam megállás nélkül, hogy az ereimben savvá vált a vér, és a végtagjaimat sem éreztem már. Az egésznek az vetett véget, hogy egy váratlan nagyobb hullám úgy csapott pofán, hogy az orromba és a számba levegővétel közben körülbelül 2 dl klóros víz kerül be, egyharmad részben az orron keresztül az agyamig, illetve kétharmad részben a számon keresztül a tüdőmbe. Egy kis ideig nem kaptam levegőt, pont a medence közepén, és pont akkor, amikor sok szükségem lett volna oxigénre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.