A szemem a rosszra van belőve. Ez azt jelenti, hogy mindenben és mindenkiben a hibát látom meg először, akaratlanul is.

Azt hittem tudok magamról mindent. Azt hittem ismerem magam. Azt hittem tudom, hogy hogyan működöm. De nem, illetve csak részben. Alaptételeket tudok magamról, hogy milyen vagyok, hogyan reagálok bizonyos helyzetekben, mi kell nekem, hogy jobban váljak egy szomorú pillanatomban vagy…

Olvasgattam ppirim blogját, és arra jöttem rá, hogy azok a dolgok rontják el a kedvünket vagy problémaként merülnek fel, amikkel pont egy pillanatig sem kellene foglalkoznunk, mert semmilyen jelentőségük sincsen, mert boldogság van. Felhőtlen boldogság.