Csak akkor tehetsz meg mindent, amikor már semmid sincs!

Vajon az, hogy valakit szeretek és féltek, az birtoklási vágyamból ered, vagy az egóm kiteljesülése a másikra? Azt akarom, hogy olyan legyen, mint én? Pont, hogy nem akarom, mert ettől válik izgalmassá a dolog, ettől válunk különbözőkké. Két lélek vagyunk, akik egymással…

Szóval a dolog lényege az, hogy a rengeteg gondolat, ami bennem cikázik, szinte folyamatosan fel és alá, azok nem nyugszanak továbbra sem és gyakorlatilag egy helyben topogok. Néha pillanatokra felcsillant a reménysugár, hogy előrébb vagyok, vagy hogy szűnni fog, de akkor két tonna…

Tegnap rájöttem, hogy életem során egy csomó halott testet láttam már testközelből. Lehet hogy boncmesternek kelett volna mennem?!